A sokféle lapos kenyér közül talán az egyik legismertebb a közel-keleti és a Földközi-tenger térségébe tartozó konyhák lapos kenyere, a pita, más néven khubz vagy taboon. Az arab térséghez tartozó khubz eredete az Indus vidéki tandoor kemencében sült kenyerekig vezethető vissza, ami a mai napig jól felismerhető, hiszen az arab kenyeret sok esetben ma is tanduurban, egy indiai eredetű kemence belső falán sütik.
A pita (πίτα) név eredete visszanyúlik egészen az ókori Görögországig, jelentését tekintve jól jellemzi a ma ismert kenyeret, ugyanis a pita lapos, vékony réteget jelent. Az évezredes múlttal rendelkező kenyérféle a 21. században is megállja a helyét, és megannyi módon felhasználhatjuk. A pitát általában a különféle húsételek mellé kínálják, illetve a húst és a hozzá tartozó szószokat, köreteket a pitába tekerik, vagy abba töltve kínálják.
A pita segítségével - a különböző nemzetek lapos kenyérre hangolt receptjeiből merítve - könnyedén készíthetünk előételeket, főételeket vagy változatos szendvicseket, sőt a pitát is elkészíthetjük mi magunk.
A lepénykenyér elkészítéséhez semmi másra nincs szükség, csak lisztre, némi élesztőre és vízre. A rugalmas, kör alakúra nyújtott tésztát pedig kisüthetjük a sütőben, vagy akár egy száraz serpenyő vagy palacsintasütő is megteszi. Ez utóbbiak használatakor arra ügyeljünk, hogy a tészta belsejében képződő forró gőz könnyedén utat talál a tésztán lévő repedéseken keresztül, és akár égési sérüléseket is okozhat. Ha különféle őrleményeket, extra alapanyagokat is adunk a tésztához, arra figyeljünk, hogy ezek az adalékok könnyedén megéghetnek, amíg a kenyér sül.
Ha nincs kedvünk pitát készíteni, akkor szinte bármelyik nagyobb élelmiszerboltban hozzájuthatunk, sőt az albán, görög, török vagy keleti pékségekben is vehetünk belőle. A pita mérete általában a 10 centiméteres átmérőtől kezdve nagyjából a 25 centis átmérősig terjed.
